"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!
Drága férjem egy csodálatos ember január 19-én 57 évesen itt hagyott bennünket.
Az ember valahogy talál módot arra,hogy túlélje élete legborzalmasabb napjait,élményeit.Valamiért,vagy valakiért.Valahogy telnek a napok egyik a másik után.És összetörve, elkeseredetten,de csak megyünk tovább.Telnek a napok,és csak sodródunk velük.Néha megdöbbenve azon,hogy még mindig élünk!